Október 10. volt a lelki egészség világnapja. Ezen a napon alig 18 éve kerül kissé jobban fókuszba a lelki egészség, amely meglepő módon nem vallási kezdeményezés. A lélek fogalma sok-sok ezer éven át egyértelműen a vallás területének tudománya volt, de még más, a vallásos hitet kevésbé értékelő nézőpont szerint is legalábbis a vallásos hiedelmeké. Hogyan válhatott ez a terület a pszichiáterek által uralt területté, miközben valamikor a templomokba jártak az emberek szellemi táplálékért? Ennek legalább három összetevője vagy lépcsője van. Először is lennie kellett olyan esteknek, akiken a papok és az egyes vallások liturgiája nem tudtak segíteni. Másodszor lennie kellett olyan jó szándékú embereknek, akik a sötét középkor után valami emberibb, kommunikációs technikával – és ebben elismerés Freudnak – próbáltak meg segíteni a psziché nehézségein. Itt csúszott ki először a vallások kezéből az a gyeplő, amely pedig igencsak oda való, hiszen mi mással is kellene foglalkozniuk, mint lélekkel, legyen az akár isteni, akár emberi. A harmadik lépés az volt, amikor a pszichológia az elméről való teljes tudás hiányában olyan sok ágra bomlott, hogy ezért, másrészt pedig a minden esetre kiterjedő 100%-os megoldások hiányában nem volt képes felépíteni tudományos hitelét. Ez a harmadik fázis vezetett oda, hogy materialista pszichiáterek kezébe csússzon a lélek kezelése, ami pedig nem anyagi természetű. Ma már nem számít, hogy mennyire abszurd dolog a lélek tanulmányozása agyfestéssel és az erek mikroszkopikus tanulmányozásával, a lelki problémák kezelése pedig antidepresszánsokkal. Ezek bevett dolgok lettek, sőt „akadémikus tudománnyá” lettek. Létezhet-e legkisebb közös nevező a vallások, a pszichológia és a pszichiátria számára a lélek problémáit illetően. Nyilvánvalóan igen. A Szcientológia Egyház által alapított, a pszichiátriai visszaélések ellen küzdő Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nevű szervezet sem cáfolja, hogy szükség van valamiféle intézményre azok számára, akik nehéz elmebéli állapotukban nem maradhatnak felügyelet és segítség nélkül. Ám egy ilyen intézménynek nagyon barátságos helynek kellene lennie és az a minimum, hogy a megbomlott tudatú embereket nem lenne szabad további tudatmódosító szerekkel tovább rombolnia. Az egyházak segíthetnének az ilyen helyek emberi méltóságának fenntartásában. Az egyházakat nem szabad konkurenciának tekinteni azoknak, akik megbomlott egységű elméknek akarnak segíteni. A másik oldalról pedig nem ismert olyan egyház, amely elmegyógyintézetek fenntartására kívánná magát specializálni, erre a féltékenységre tehát semmi ok. A szcientológusok és már sokan mások is ismerik L. Ron Hubbard, Dianetika – A szellemi egészség modern tudománya című könyvét. Még ha segíthetnek is a probléma megoldásában, ezt a könyvet és a Szcientológiát nem elmebetegek kezelésére találták fel. A hétköznapi ember is elég sok, számára megoldhatatlannak látszó nehézségbe ütközik élete során. Neki is kell segítség, hogy ne csússzon lejjebb, hanem inkább ismerje fel lelki, szellemi természetét és megszerzett vagy visszaszerzett tudásával legyen úrrá nehézségein, hitével és gyakorlataival pedig a boldogság felé haladjon. A vallásoknak és intézményrendszerüknek, az egyházaknak minden korábbi hibából adódó mai előítélet ellenére vállalniuk kell ezt a szerepet, mert a psziché az lelket jelent, amiről pedig minden vallásos filozófia pontosan tudja, hogy nem test.
Címkék: L. Ron Hubbard szcientológia egészség pszichiáter lélek
Megjelenés ideje: 2010-10-21 12:55:47
Beküldte: Arkeon