Természetesen nem vállalkozom rá, hogy tudományos igényű választ próbáljak adni a címben feltett kérdésre. Csupán a gondolataimat oszthatom meg, remélve, hogy azok valamilyen csekély mértékben hozzájárulnak olvasóink informálásához.
Római katolikus családban nőttem fel. Családfámon minden irányban, templomban tartották az esküvőket, pap mondott beszédet a temetéseken, és a keresztelőknek is „megadták a módját”. Nagyapám szerint anyám olyan rossz viselkedésű lány volt, hogy megfogadta, ha férjhez megy, gyújt egy gyertyát Szent Antalnak. Anyám férjhez ment, nagyapám pedig elment a templomba, és gyújtott egy gyertyát Szent Antalnak, hálaképpen.
Ebben merült ki felénk a vallásosság. Templomba, misére senki nem járt. Imádkozni senki nem imádkozott. A Bibliát senki nem olvasta. Olyan családban nőttem fel, ahol a vallás, az egyház, mint intézmény jelent meg, és nem a lelki élet vezérlő elveként, nem közösségként.
Vajon a sok-sok millió „regisztrált” hívőből hányan tekintenek hasonlóképpen a vallásra? Vajon hányan tekintenek hivatalos szervként az egyházakra, ahol esketni és temetni lehet, mint ahogyan az ember másféle ügyeket másféle intézményekben intéz el? Egész életemben egyetlen olyan családot ismertem, ahol a vallásgyakorlás része volt a mindennapoknak, és vezérelte életüket. Egyetlen család. Egy.
Történelmi távlatokat nézve, azt mondhatjuk, a vallás valamikor az emberiség legfontosabb közösségépítő tényezője volt, a legfőbb vezérlő elv az életben és a halálban. Évezredeken át játszott központi szerepet. Évezredeken át az általam ismert egyetlen vallásos család általános modellnek számított, és az én családom példája a ritka kivételnek.
Mi történt? Mi történhetett? Miért következett be ez a változás? Egyáltalán: jó ez a változás? Vagy rossz?
Én azt gondolom, hogy a világ maga változott meg, és nem jó vagy rossz irányban, egyszerűen csak másmilyen lett. A mi világunk rendkívüli mértékben más közeg, mint ami körülvette az embereket a történelmi időkben. Nehéz párhuzamokat vonni. Az élet, a kultúra, a technológia, az építészet, a közlekedés, mondhatni, minden megváltozott. A mi világunk hangulata gyökeresen más, mint amilyen akkoriban volt, amikor még a vallások és az egyházak játszották a legmeghatározóbb szerepet.
Mindezeken felül, mi emberek, nem változtunk olyan sokat. Ma ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak minket, mint egykor. A tudomány nem adott választ egyetlen igazán fontos kérdésre sem, mindössze megnehezítette az életünket az egyik oldalon, és megkönnyítette a másikon. Én azt látom, hogy a vallásra ma is ugyanolyan igény van, mint volt valaha, és ugyanazon okokból.
A kérdéseink megmaradtak: Mik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Hol vagyunk? Mi történik? Mi ez az egész? Mi az élet? Mi a halál? Mi a jó? Mi a rossz? Ki adja meg a választ ezekre az égető kérdésekre? A vallásokra ma is van igény, ez nem változott.
Ami változott, az a kor, a világ körülöttünk, a problémáink jellege, a beszédtémáink, az életvitelünk, az információk, melyekkel találkozunk nap nap után. Tagadhatatlan: lelki világunk javarészt környezetünk lenyomata. Nincs okunk csodálkozásra, ha azt látjuk, ma a hagyományos, történelmi múltú vallások és egyházaik nem „eléggé modernek” az emberek sokasága számára. Már maga a szóhasználatuk is olyan ódon, ami az űrkorszakban, a számítógépek és az internet korában, félelmetesen idegenül hangzik.
A ma gyermeke vad zenéken, szókimondó filmeken, száz és száz élet ígéretét hordozó videojátékokon, a távolságokat összezsugorító interneten szocializálódik, és olyan színvonalú technika számára a természetes, melyet kicsivel korábban még boszorkányságnak bélyegeztek volna. A távoli múltból eredő vallások a számára elavultak, lassúak, unalmasak, és érthetetlenek. Nem eléggé modernek. Egy réges-rég letűnt világ megkövesedett maradványai.
Az ősi kérdések ugyanakkor, a ma gyermeke számára is kérdések, melyekre nem kap választ abból a kulturális közegből, melybe beleszületett.
Történelmi tanulmányaink szerint a civilizációnkat alakító vallások egykor, amikor megjelentek, abban a régi korban, nagyon is modernnek számítottak. A kereszténység felbukkanása új korszak kezdetét jelezte. Modern, újszerű vallás volt, különleges, izgalmas, érdekes. Akkor. Abban a korban. Abban a kultúrában. Úgy tűnik, ez fontos. Fontos minden korszakban.
Az ősi kérdésekre talán senki sem ismeri az igazi válaszokat. De talán az igazi válaszok maguk is ősiek, és a rendelkezésünkre állnak. Emberi igénynek tűnik, hogy a válaszokat az adott korszak számára érthető nyelven fogalmazzák meg, és olyan módon adják át az emberiségnek, amelyet könnyen el tud fogadni. Talán a nagy múltú vallások és egyházak elmulasztották a folyamatos megújulást, és ez az egyedüli oka annak, hogy híveket vesztettek, és a vallásgyakorlás ma már nem „divat”.
Ha szemügyre veszünk egy olyan minden ízében húszadik századik vallást, mint amilyen az L. Ron Hubbard által alapított Szcientológia, azt látjuk, hogy pontosan ugyanazokat az ősi kérdéseket boncolgatja, melyeket a kereszténység, a buddhizmus, az iszlám, és más, világvallások. A válaszai a ma nyelvezetén vannak megfogalmazva, vallásgyakorlata modern, az út, melyet híveinek kínál, mérnöki precizitású lépések sorozata. Nem véletlen, hogy minden idők legdinamikusabban terjedő vallása.
Ha egy másik, szintén huszadik századi jelenséget vizsgálunk meg, a New Age mozgalmat (amely sokkal inkább vallásos filozófia vagy irányzat, mint igazi vallás), azt találjuk, hogy ősi tradíciókat mutat be modern köntösben. Megtalálható benne a buddhizmus, a kereszténység, és más vallások tanításai, ám átkonvertálva az űrkorszak nyelvezetére és problémáira. A New Age rövid múltra tekint vissza, mégis, kitörölhetetlenül otthagyta kézjegyét világunkon.
A mi lelkivilágunk jórészt környezetünk lenyomata. Az ősi kérdések megmaradtak létezésünk legalapvetőbb kérdéseinek. A ma embere egyre kevésbé vallásos, miközben lelki igénye a vallás iránt semmit sem változott. Személyes véleményem szerint ez az oka annak, hogy újabb vallások születnek. Én nem látok ebben semmilyen problémát vagy szentségtörést. A cél közös. Az útmutatás fontos.
Az új vallások születése nem jó és nem rossz. Sokkal inkább természetes. Az ember mindig vágyott a válaszokra, és mindig is vágyni fog.
Címkék: L. Ron Hubbard szcientológia vallás modern
Megjelenés ideje: 2011-03-09 20:59:33
Beküldte: Bonifác