A mai világunk egy nagyon gyors sodrású világ. Az információk minél gyorsabb felfogása nélkülözhetetlen a boldoguláshoz, a biztonságos túléléshez. Az, aki nem hajlandó elfogadni az új idők szavát, az önmagát rekeszti ki az igazi élet „éléséből”: korlátozza saját fejlődését a tanulásban, a munkában és az élet számos területén. Míg akár száz évvel ezelőtt is boldogulhatott valaki anélkül, hogy olvasni vagy írni tudott volna, ma már ez képtelenség, mert e nélkül képtelen a problémák nagy részének kezelésére és egyre inkább elveszik a környezete és a társadalom számára. Ebből egyenesen következik az, hogy az a társadalom, amelyben nagy számban vannak jelen analfabéták kevésbé képes fennmaradni, kultúráját és gazdaságát fenntartani.
Az UNESCO az 1965-ös Teheráni konferenciáján szeptember 8-át jelölte meg az analfabetizmus elleni küzdelem nemzetközi napjának, azóta ez az Írástudatlanság Nemzetközi Napja.
Bár az analfabetizmus azt jelenti, hogy egy személy egyáltalán nem, vagy nagyon rosszul tud írni-olvasni, a szakértők alapvetően háromféle analfabetizmust jelölnek meg. Van, aki sohasem tanult meg írni-olvasni, olyan, aki bír ugyan ezekkel a képességekkel, de az alkalmazás hiányában elfelejtette azt. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik tudnak valamilyen szinten írni-olvasni, de gondjuk akad a szöveg értelmezésével. Őket nevezzük funkcionális analfabétáknak. Az első két csoport leginkább a harmadik világra jellemző. A funkcionális analfabetizmus viszont leginkább a fejlett, nyugati társadalom tagjainak problémája.
A kutatók szerint a mai magyar népességben százezerre tehető a teljesen írástudatlanok száma. Erre mondhatjuk azt, hogy egyáltalán nem számottevő. Ez igaz, de a szövegértéssel, -értelmezéssel küzdő funkcionális analfabéták száma ennek többszöröse. Ezek az emberek nehezen tudnak új adatokat befogadni, megtanulni, mert szinte fizikai fájdalmat jelent a számukra az olvasás.
Ezt a problémát felismerve kongatta meg a harangot az UNESCO, bár korábban is voltak kutatók, tudósok, aki figyelmeztettek ennek a jelenségnek a terjedésére, de kevesen mutattak rá az alapvető okokra, és még kevesebben vannak, aki megoldást is kínáltak a problémára.
Közülük az egyik az amerikai L.Ron Hubbard, aki már a 60-as évek elején felhívta a figyelmet a tanulás problémáinak okaira és megoldásuk lehetőségére. A mindennapi élet problémáival is sokat foglalkozó kutatómunkája során felfedezte a megértés és a gyakorlati alkalmazás nehézségének valódi okát.
Munkája és tapasztalatai eredményeként született meg az a módszer, ami Tanulási Technológia néven lett ismert, és milliók használják ma is a világon.
L.Ron Hubbard nem csak azt ismerte fel, hogy a mai gyerekeket már nem tanítják meg tanulni, miközben egyre több ismeretet kívánnak nekik átadni évről évre, hanem pontosan meghatározta a tanulás azon akadályait, amelyek – bárki esetében – meggátolják egy adott anyag megértését és gyakorlati alkalmazását! A pedagógusok és a szülők számára pedig leírta azokat a kísérő jelenségeket, amelyek alapján ezek az akadályok könnyen felismerhetők, elkülöníthetők, ezáltal a tanulók átsegíthetők bármilyen nehézségen, és nem létezik olyan gyerek, felnőtt, hogy a módszer használatával ne értené meg még a legnehezebb szöveget is.
A tanulási technológia gyakorlati sikerei oda vezettek, hogy 1972-ben szülők és pedagógusok kezdeményezésére – először Amerikában, majd egyre több európai országban is – megalakult az Alkalmazott Oktatástan szervezete, amelynek célja, hogy ezt a működőképes technológiát eljuttassa minden emberhez, amely nem csak a funkcionális analfabetizmusra, hanem mindenféle tanulási nehézség megszüntetésére egy hatékony megoldás ad. Mára az Alkalmazott Oktatástan egy nemzetközi hálózattá növekedett, amely Magyarországon is rendelkezik képviselettel, és jelentős eredményeket ért el a tanulás problémáinak felszámolásában.
Ne gondoljuk, hogyha valaki nem képes átélni azt az örömöt, amit egy izgalmas, jó könyv elolvasása okozhat – amivel általános ismeretük, érzelmi és gondolati világuk is gyarapodni tud –, annak egyetlen oka a filmek és a számítógépek megállíthatatlan terjedése. Ha felszámoljuk a funkcionális analfabetizmust, végre mindenki számára újra megadatik, hogy élvezze saját kreatív elméjének moziját, mások által eléje rakott, kész képi világ helyett. És a világ újból mindenki számára egyedivé és sokszínűvé válhat. Ezért a funkcionális analfabetizmus visszaszorítása az egész társadalom közös ügye, amit jól példáz a Legnagyobb Magyarnak, Gróf Széchenyi Istvánnak szavai:
„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”
http://www.alkalmazottoktatastan.hu/film
Címkék: Alkalmazott Oktatástan tanulás technológia analfabetizmus
Megjelenés ideje: 2011-09-08 11:51:03
Beküldte: Atanáz