Az elmúlt két hétben több hírforrásból is hallani lehetett tanárokat ütlegelő diákokról, sőt egy esetben szülőről is. Legutóbb Tatabányán a Kandó Kálmán Általános Iskolában egy tizennégy éves fiú fegyvert szegezett tanára halántékához.
L. József késve érkezett a dolgozatírásra, a terembe lépve rögtön a tanár fejéhez emelte a fegyvert. A halálra rémült tanárnő úgy látta, hogy József egy valódi pisztolyt szorongat a kezében, ami valójában egy gázfegyver volt. A tanárnő így is összetört lelkileg, azt mondta nem kíván többé bemenni az intézménybe.
Az ember megdöbbenve hallja ezeket a híreket. Az ideális képünk egy iskoláról olyan, ahova gyermekeink tanulni járnak, ahol tanár diák kapcsolata egy olyan partneri kapcsolat, amely mindkét fél javát szolgálja. Ez a kép néha szertefoszlani látszik, különösen az ilyen hírek hallatán.
Az iskoláknak a tananyagon kívül olyan általános erkölcsi alapokat is kellene adnia, amik segítenének valóban Emberként viselkedni. Olyan erkölcsi tartást, amellyel az életben helyt lehet állni, olyan adatokat, amik útjelzőként mutatják a helyes irányt. És talán a legtöbb iskola meg is adja ezt, de nem lehet szó nélkül elmenni az iskolai adok-kapok, és a fékevesztett indulatok mellett, legyen az akár diákok között, vagy a diák-tanár kapcsolatban.
Kérdések merülhetnek fel, találgatások indulhatnak „Miért ütött a diák?”, „Vétkes-e a tanár?” Ezek olyan kérdések, amire talán nem is kell válaszokat keresni. Nem létezhet olyan probléma amit erőszakkal kellene megoldani, különösen nem az iskola falain belül, elég erőszak zúdul ránk az élet más területeiről.
Az ember számára elveszteni látszanak azok a normák, amivel kultúráját megteremtette. Azok kik valamely valláshoz tartozónak vallják magukat rendelkeznek az adott vallás iránymutatásaival, és ezen kívül is léteznek általános viselkedési szabályok. Egyfajta erkölcsi hanyatlás azonban mindenféleképpen megfigyelhető, ami arra enged következtetni, hogy sokak életében nem létezik semmiféle útmutató.
Az erkölcsök hanyatlásának már az 1980-as években voltak látható jelei. Ezért L. Ron Hubbard amerikai humanitárius 1982-ben megalkotott egy olyan ésszerű útikalauzt, amelynek segítségével az emberek helyes döntéseket hozhatnak.
Az Út a Boldogsághoz az első olyan szabály gyűjtemény, amit bárki használhat nemre, fajra, vagy vallásos hovatartozásra való tekintett nélkül. L. Ron Hubbard műve a ma emberének szájíze szerint íródott; könnyen érthető és gyakorlatias adatokat tartalmaz, amelyek alkalmazása egyszerű.
A 21 szabály az élet szinte minden területét érinti, és nehéz lenne közülük a leglényegesebbet kiemelni, de ha a társas érintkezést vesszük alapul, akkor talán a legfontosabb a 20. pont. Ha csak ezt ismernénk és e szerint cselekednénk mindennapjainkban, már akkor egy élhetőbb világban találnánk magunkat, és bizonyosan nem akarnánk senki fejéhez semmilyen fegyvert szorítani.
A 20. pont így szól: „Próbálj úgy bánni másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy ők bánjanak veled! „
Ennek alkalmazása diáknak, tanárnak, sőt mindenkinek hasznára válna.
http://www.azutaboldogsaghoz.hu/cimlap.html
Címkék: L. Ron Hubbard boldogság erkölcs tanárverés
Megjelenés ideje: 2011-12-21 18:09:33
Beküldte: Atanáz