A sajtószabadság ma politikai csatározások terepe, 1848-ban forradalmi részcél volt. Van olyan nézőpont, mely szerint a sajtószabadság inkább etikai hozzáállás kérdése. Amikor a sajtóról beszélünk, akkor nagy példányszámú újságok, média birodalmak, nagy hatást keltő hírügynökségek és más szervezetek jutnak eszünkbe. A másik oldalon ismert vagy addig ismeretlen emberek és események, akikről és amikről a hírek szólnak. Valójában pedig mindkét oldalon személyek vannak, s hogy mit tesznek vagy írnak az jó esetben saját etikus hozzáállásuk kérdése, nem pedig rajtuk kívül álló más embereké vagy szervezeteké. A bűnöző, akiről egy lap ír, korábban már felrúgta a társadalom és az élet működési szabályait, akkor pedig miért is vétene egy újságíró azzal, hogy a fényképeivel illusztrálja cikkét, amiben róla ír. Egy másik példában az újságíró írjon csak „óvatosan” egy nem bizonyított gyanújáról vagy előítéletéről, ügyesen, hogy bíróságon se veszítsen, ha megtámadnák ezért, ám ettől még igenis sérti a másik oldalt, akit „finoman” meggyanúsított, de aki képtelen védekezni, mert sem újságja, sem jó tolla nincsen. Vajon nem a bűnöző eszközeit használja ilyenkor az újságíró? A tolvaj tárgyat lop, a cinikusan „érzékeltető” író vagy média-személyiség valakinek a jó hírét. A tolvajnak előbb vagy utóbb elveszik a szabadságát. Az aki lop, a szabad helyváltoztatás szabadságát veszíti el bírósági döntéssel. Annak aki emberek jó hírét sajtón, médián keresztül tulajdonítja el, a sajtószabadságát veszik el – és sajnos vele együtt a miénket is. Néhány terrorista miatt elveszítettük azt a szabadságot, hogy egyszerűen besétáljunk egy repülőbe. Néhány megátalkodott, csak rossz hírekben utazó újságíró és médiamágus miatt a többi becsületes is elveszíti tintája szabad folyását. Szomorú, hogy mindkét esetben a teljes társadalom veszít, mert a becsületeseket is megmotozzák a repülőtéren, pedig egyenként és személyesen nekik természetes, hogy nincsen bomba a táskájukban. Másrészt mi igenis örömmel olvasnánk a tisztességesek által megírt igazságról, viszont nem kérünk abból, hogy hosszú távon a bombánál is veszélyesebb mennyiségű rossz híreket gyártsanak nekünk, mert az több profitot termel.
Az, hogy van-e vagy nincs sajtószabadság, az összefüggésben áll azzal, hogy azok az egyének, akik a társadalmat alkotják, betartják-e a keleti bölcsességekben is szereplő, de a „nyugati ember” száma L. Ron Hubbard által megfogalmazott két szabályt:
„Igyekezz nem tenni olyat másokkal, amit nem szeretnéd, ha veled tennének!” „Igyekezz úgy bánni másokkal, ahogy szeretnéd, ha veled bánnának!” (L. Ron Hubbard: Az Út a Boldogsághoz 19. és 20. pont.)
Címkék: L. Ron Hubbard boldogság média sajtószabadság újságíró
Megjelenés ideje: 2010-12-30 11:30:24
Beküldte: Arkeon