A művészetek közé soroljuk a költészetet is, mert egy ember gondolataiból kap szárnyra az a csoda, amit úgy hívunk vers vagy költemény. Valahogy rá kell kapni a versolvasás ízére, amit nem mindenki tud egyből megtenni, de ha egyszer megérezzük a zamatát, nem engedjük el többé.
A Költészet napját 2000 óta ünnepeljük Naima Tabet marokkói főtitkár UNESCO által elfogadott javaslatára a tavasz kezdetén, március 21-n. Ezt a napot minden ország úgy ünnepli meg, ahogy neki tetszik, olyan civil szervezésben, olyan kultúrkörben, amire igénye van. A tapasztalat az, hogy főleg az ifjúság és a művészvilág körében elterjedt az ünneplés. Az iskolákban rendszerint rendeznek műsorokat és valahol a versmondó versenyeket is ekkorra időzítik. A kultúrházakban, színházakban, klubokban felolvasó esteket tartanak ilyenkor, hogy az esztétika iránt érdeklődő közönség igényeit kielégítsék, hiszen esztétika nélkül olyan az élet, mint a torta tejszínhab nélkül.
Gondoljunk olyan verssorokra, amiket még ma is fel tudunk könnyen idézni: „Ej mi a kő tyúkanyó kend” Anyám tyúkja, „Lehunyja sok szemét a ház” Altató. Ezen sorok költői kifinomult képzelettel, nagy nyelvi jártassággal és tudással voltak megáldva, és ennek köszönhetően tudták átadni azt a megannyi kavargó érzést, ami a lelkükben jelen volt, ezzel csodálatos perceket okozva az olvasóknak a verseket hallgatóknak.
Vagy ott vannak a dalszövegírók, akik ugyancsak versszerűen alkotják meg dalaikat, és ki ne tudna dúdolni kedvenc zenéjéből egy sort, a fenséges filmzenéket is beleértve.
Ezek a férfiak és nők, akik másokat kényeztetnek a nyelvi és gondolati szépséggel, létfontosságúak a társadalom számára, mert „Egy kultúra annyira gazdag, és annyira képes a túlélésre, amilyen mértékben képzelőerővel bíró művészei, képzett tudósai, magas etikai szintje, működő kormánya, földterülete és természeti erőforrásai vannak, körülbelül ebben a fontossági sorrendben.” E lényeges gondolatot L. Ron Hubbard amerikai filozófus fektette le, akinek számos megfigyelése volt a témakörrel kapcsolatban.
Érdekes felfedezése volt, hogy eltérő nyelveken felolvasott versekhez ugyanolyan hanggörbe tartozott egy bizonyos König-fotométerrel készített feljegyzéskor. Ebből következtetett arra, hogy a költészet lényege egyetemes, mert függetlenül attól, hogy valaki beszéli-e az adott nyelvet vagy sem, képes felismerni, hogy egy verses művet olvastak fel neki más nyelven.
További információkat itt találhat: www.lronhubbard.hu/biography/artist.html
Forrás: http://www.napikozlony.hu/2014/03/kolteszet-ami-elvarazsol/
Címkék: L. Ron Hubbard művészet vers költészet filozófus
Megjelenés ideje: 2014-03-28 00:14:45
Beküldte: Kriszta